A városról

Makó főként a makói hagyma révén ismert, ami hungarikum, de turisztikai vonzerejét növeli, hogy Magyarország legvirágosabb városa is. Legfőbb vendégcsalogató eleme azonban a termálvíz, amelyet a fúrások 1956-ban juttattak felszínre. A Termál- és Gyógyfürdőt az évtizedek alatt folyamatosan bővítették, 2012 januárja óta pedig teljesen új épületegyüttessel, wellness-, gyógy- és élményelemekkel várja az idelátogatókat. A gyógyvíz jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki.

Az ország délkeleti kapujaként európai uniós és nemzetközi kapcsolatok közvetítőjeként érvényesül. A város fő kitörési pontja az idegenforgalom lehet, melyben a hangsúlyt a kulturális programok és a termálfürdő alkotják.

A város rengeteg sokszínű idegenforgalmi látványossággal várja az idelátogatókat. A természeti értékek közül a Marosi ártér, a gyógyiszap és a termálvíz a legjelentősebb, a vendégek a helyi fürdőben élvezhetik jótékony hatásukat. Építészeti értékei között vannak klasszicista, barokk, eklektikus épületek, de a modern építészet is képviselteti magát a Makovecz Imre és Csernyus Lőrinc épületeivel. A városban elhelyezett emléktáblák képet adnak a Makóra látogatónak a település múltjáról, jeles személyiségeiről. Gasztronómiai szempontból a makói vöröshagyma nemzetközileg is elismert és keresett termék.

Híres makóiak: Dégi István (1935–1992) színművész, Diósszilágyi Sámuel (1882–1963) orvos, röntgenprofesszor; Fátyol Mihály (1909–1980) prímás; Galamb József (1881–1955) gépészmérnök, Erdei János (1919–1997) olimpikon ökölvívó,Erdei Ferenc (1910–1971) agrárközgazdász, szociológus, Páger Antal (1899–1986) Kossuth-díjas színész;  Palya Bea (*1976) népdalénekes, előadóművész; Pigniczki Krisztina (*1975) kézilabda játékos; Pulitzer József (1847–1911) magyar származású amerikai újságíró, lapkiadó...