A Budapestről érkezett festőművész októberben önálló kiállítással mutatkozik majd be a helyi közönségnek.

Városunkban leginkább a Marosi környezet hatott rá, a makói Maros partján külön „festőbunkert” is kialakított. A festés mellett, gyakran hódol hobbijának, a horgászatnak is.

Hétgyermekes zenész család ötödik szülötteként látta meg a napvilágot 1953-ban, Kisvárdán.
A zenei, és képzőművészeti tanulmányai mellett szobafestőként, és vendéglátó zenészként dolgozott.

Mint mondja,egykor a zenében is megtalálta helyét, hiszen Zámbó Jimmy első dobosaként, jelentősebb zenei produkciókon is részt vehetett .
A szobafestést alkalomadtán művészi szintre emelte, munkái során többször festett a falakra öt-hat méteres képeket is.




Munkáit többnyire Budapesten és környékén végezte, de a számkivetettség érzése miatt többször – ahogy ő fogalmaz- „menekült” külföldre, ám a kisebb-nagyobb kilengések után mindig hazatalált.

Saját bevallása szerint a zenét nem lehet összehangolni a festészettel, és a családi élettel.
A képzőművészet mellett elhanyagolta a családját, ami magánéleti hullámvölgybe sodorta őt.

Feleségével megromlott viszonya, és kilenc évnyi magány után sokszínű reménysugárként a szíve húzta Makóra.

Az egyik helyi művésztáborban találkozott Gaudi Márton makói szobrász és festőművésszel, aki később bemutatta neki keresztanyját. A hölgyhöz ezt követően gyengéd szálakfűzték.

A Gaudi Márton keresztanyjával történt megismerkedésük után, a szerelmesek "nem kapkodták el a románcot", három év után került sor az első találkozásra.
A találkozó apropójáról korábban vers is született, amit a művész úr közösségi oldalán egy privát üzenetben küldött el szíve választottjának:

Hol vagy, hogy találom meg az utat hozzád?
Micsoda titokzatos erő késztet, hogy elinduljak feléd.
Oh, ismeretlen kedves, oly tűnő és megzápult az én életem,
semmi jót nem adnak a riadalmas napok,
vajon te is csak új vihart akarsz vetni
felhorkant vizemen,
vagy tán engem szeretni születtél?

Majd megtudom ki vagy, megtudom.
Már készülök hozzád, indítom nemsokára az automobilom.

- szavalja versét a költő. „Eltelt három év és kocsi nélkül jöttem”- teszi hozzá kacagva.

Szerelmi költészete mellett, kisebbségi szakértelmének köszönhetően, ami leginkább érzékenyen érinti, azok a társadalmi változások okozta érzelmek, amiket szintén gyakran vet papírra.

Az irodalomba foglalja bele saját fájdalmas tapasztalatait a társadalomról. Központi figyelmet szentel a másság elfogadására.

- Empátia nélkül nem lehet írni. – mondja.
- Engem mindenképpen vagy megáldott, vagy megvert a sors, háromszorosan.
Zenész vagyok, festő vagyok, és 1992 óta író is.

2004-ben Roma közéleti és művészeti díjat kapott.
1995-ig több mint 20 alkalommal mutatta be alkotásait a fővárosban, és vidéki városokban.
1992-ben Budapesten testvérével, Nagyné Horváth Judittal rendeztek közös kiállítást.

Képei megtalálhatók a Roma Parlament képtárában, a Néprajzi Múzeumban, az Országos Cigányönkormányzat gyűjteményében és magángyűjtőknél is.

1994-ben verseskötete is jelent meg 'A múzsák harmadik csókja’ címmel.


Regénnyel is büszkélkedhet; kiadásra váró életrajzi regénye Munkácsy a betolakodó címet viseli. _{^{(Az egyik szállásadója becézte így- a szerk.)}}


Volt idő, amikor megfestett képei alá költeményeket is írt, ám mára már különválasztja az irodalmat a képzőművészettől.

- Nem csak szavakkal, színekkel is kifejezhetőek a hangulatok, érzések.
Bármennyire is különállónak látszik a képzőművészet, a költészettel és a zenével mégis azonos. -vallja.

- A festészetemben a nyugalom, az írásaimban a társadalompolitika, az emberi szépség, jó érzés, szerelem, és az emberi gonoszság jelenik meg. Nem fegyverrel, hanem a szavaimmal veszem az embereket szócső alá. - foglalja össze művészetének mozgatórugóit az alkotó.

A festői pályával Csepelen, a sorkatonai ideje alatt kezdett el komolyabban foglalkozni.
A Munkácsy Mihály szakkörben Doma Istvántól tanulta meg a szén- pasztell- és a vízfestési technikákat.
1976-ban már részt vett a magyar amatőr művészek kiállításán, ahol II. díjat nyert.
Egy ideig szobafestőként kereste kenyerét, majd a ferencvárosi alkotók képzőművészeti körében helyettes oktatóként működött.
Főleg a posztimpresszionista stílus gyakorolt nagy hatást művészetére, sok tájképet festett, kevés vagy több figurával.

Mesterei voltak továbbá Lengyel Géza, Varga Gyula, és Budai György, valamint Orvos András festő, aki külön műtermet is biztosított számára.
Akkoriban a magyarországi romák liberális csoportját is vezette, ám a csoport később Péli Tamás Kulturális Szövetséggé alakult, művésztelepük pedig Kölesden működött 1990-ig.

Elhivatott és szenvedélyes élete során mindig a csúcsokra vágyott, és vágyik ma is.
- A művészet világa egy örök vívódás, és egy örök mámor kettőssége.
Tud az ember sírni, amikor nem látják: Nem festek többet, abbahagyom, összetörök mindent , átlagosságra vágyom.
Ugyanakkor mégsem vágyom másra, attól már más a gondolkodásom, és a festészet az én szerelmem.
Amíg nem hullik ki az ecset a kezemből, én festeni fogok.